Elnevezés

B24 galéria területrendezése

Tervezés éve: 
2017
Építés éve: 
2020
Tervező: 
Barabás Lajos
Nagy Dénes
Tarcsi László
Kovács Niki
Kelemen Stella
Czirják Róbert

Debrecen „Zöld Város” programjában 11 városrészben korszerűsítik a parkokat, sétálóutcákat, játszótereket, sportpályákat. Időben és térben ütemezett cél ez, mely jelentős méretű lakótelepeket, parkolási problémákat, bel- és külvárosi területeket érint.  Cél, hogy az igazolt zöldterületi növelés mellett korszerűbb, élhetőbb területek jöjjenek létre. Jó alkalom ez arra, hogy azok a frekventált és közkedvelt belvárosi helyszínek, melyek az évek során elfakultak, elöregedtek, elhasználódtak, egy frissebb gondolat által ébredjenek újra, vagy csupán a potenciát hordozó szürkefoltok kapjanak lehetőséget a festéktubusból. A program egyik jelentős állomása a „Zöld Belváros” projekt, melyben 14 belvárosi helyszín kaphatott új lehetőséget. A belváros szövetében jelentős területek, melyek a hozzájuk tartozó ikonikus épületekkel együtt, nagymértékben határozzák meg a város hangulatát, atmoszféráját. Legtöbb területen a zöldítés mellett utak, sétányok, parkolók stb. átgondolása is a feladat részét képezte, de akadt olyan hely, ahol csak dézsás fák lehelyezésére volt lehetőség. Színes és szerteágazó feladatok sora, melyben alig van épülettervezés. A csapat elhagyva az eddigi tervezési feladatok nyújtotta „biztonságos” komfortzónáját, a közterületek használati szokásait, más léptékben vett fenntarthatóságát, kusza közműrendszerét, és megannyi ismeretlen tényezőjét találta szemben. Itt tényleg nem hiányzott a háztervezés, de azért számtalan helyszínen előfordult, hogy szerettünk volna a csatlakozó felületekhez, tömegekhez építészetileg hozzányúlni. Sajnos erre nagyon kevés lehetőségünk adódott. A számtalan izgalmas feladat közül – melyekről végeláthatatlan sorokat lehetne írni és megannyi fotót csatolni – egy, a szívünkhöz talán legközelebb állót kiválasztva, a B24 Galéria belső udvarát szeretném bemutatni. A B24 Galéria valójában nem is szerepelt az eredeti akcióterületek között, mégis egy nagyon helyes vezetői döntés alapján az érintett helyszínek közé sorolták. Jól ismertük, hiszen számtalan kortárs kiállításnak adott otthont és a Debreceni Építész Tanszék munkái is gyakori installációk voltak itt. A Múzeumok Éjszakájának kedvelt helyszíneként – mely ebben a városban is jelentős tömegeket vonzott és mozgatott meg – is fontos szerepet vállalt debreceni kortárs művészet életében.  Tette mindezt úgy, hogy épülete és főleg udvara erősen leromlott állapotban volt. A helyszín és a szelleme tökéletes, de mindig is éreztük, hogy megfelelő forrás és gondoskodás mellett ez a hely jóval többre hivatott. Az épület leromlott állapotát a homlokzat máladozó és kifakult vakolata első látásra elárulja. A helyszín teljes mértékben rendezetlen. Az udvarát gazdasági oldallal nyíló szomszédos vendéglátóhelyek és egyéb vállalkozások használják nem tisztázott jogviszony szerint parkolásra. A jellegzetes kapuzat mögött egy bazalt kiskockakő burkolat terül, mely kiegészül ad hoc módon fektetett más térburkolatok kaotikus rendszerével. Rögtön a kapuzat mögött, a bazaltburkolatban szegélyezve egy vadgesztenyefa jelöli ki ezen terület fókuszát. A sivár kavicsszórású terep innen intenzíven emelkedik a telekhátsó irányába, melynek egy izgalmas téglafal állja útját. A tervezési koncepció alapvetően az volt, hogy a beltéri kiállítás helyszínét kiterjesszük erre a területre kültéri kiállítótérként úgy, hogy az minél több művészeti ág számára adhasson önmegvalósítási lehetőséget. Akár interaktív módon. A szintkülönbség adta lehetőséget arra használtuk fel, hogy differenciáljuk a teret. Az érkező tér továbbra is bazalt kiskockakő burkolattal valóban legyen a megérkezés és gyülekezés tere. A vadgesztenyefa szegélyét egy egyedileg tervezett beton bútor váltotta fel. A telekhátsót határoló tégla tűzfal és az előtte elterülő terület egy sík pázsitos tér, mely táncelőadások, felolvasóestek vagy akár filmvetítések helyszíneként szolgálhat. Mobil színpad és a fal elé feszített vászon csupán javaslat, mert az installációk sorának csak a képzelet szabhat határt. A két szintet egy lépcsőzetesen kialakított átmeneti tér köti össze, mely egyben kültéri kiállítótérként is működik. A nyersbeton lépcsőben kialakított, és megvilágított zúzottkő szigetek jelölik ki a műtárgyak helyét, hogy létrejöhessen egy terek közötti érdekes átszivárgás. Az udvart 2020 nyarán adták át egy felolvasóest helyszíneként, de több rendezvény –például interaktív táncest – is igazolta, hogy mennyire izgalmas atmoszférát birtokol a hely.