Elnevezés

Debrecen - Szepességi utca 51.

Tervezés éve: 
2016
Építés éve: 
2017
Tervező: 
Barabás Lajos
Nagy Dénes
Tarcsi László
Kelem Stella
Czirják Róbert

A környék ezen struktúrájának kialakulásával a XVIII. század első feléből a haditérképek szerint az épület hézagosan, zártsorúan egyetlen téglatömbként helyezkedik el a telek északi oldalán. A XIX. század II. felében készült felmérések szerint már a jelenlegi utcafronti tömb jól kivehető. Valószínűsíthető, hogy valamikor az 1800-as évek közepén az egykori utcafrontot visszabontva egy utcával párhuzamos épületrész került az alatta található pinceszinttel valamint a házat belülről ölelő jelenleg zárt „kerengővel”.  Erre a beavatkozásra utalhat a fedélszék vizsgálata, ahol fellelhetők a jelenlegi szerkezet struktúrából kilógó öregebbnek tűnő gerendák. Az a szembetűnő tény sem elhanyagolható, hogy a jelenleg műemléki védettséget élvező szomszédos saroképület szerkezeti megoldásai kísértetiesen hasonlóak, sőt gyanítható, hogy egy mester keze nyomát hirdetik. A város ezen része a Külső-vásártér kialakulásával kap igaz jelentőséget. Ebben az időben a Szepességi utca a város vigalmi negyedként nyüzsög. Borozókkal, szállásokkal, bordélyokkal, stb… Az 1772-es népszámlálás szerint a Szepességi utca 51 számot Klein József (Zemplén megyei) bormérő bérli. Az utca neve ekkor 13 Város. Valószínűleg a 13 elzálogosított szepesi város után, melynek vásározói itt rakhatták le áruikat raktározás céljából. A ház életéről későbbi bejegyzés nem található. Az viszont valószínűsíthető, hogy a XX. század első felében jómódú család lakhatta. Erről tanúskodhatnak a szecesszió hatását idéző belső ajtók (kékesszürke színben) és a parányi gyártási hibákat hordozó hengerelt üvegek. 2016 tavaszán restaurátori feltárás történt, amikor is felszínre került az áthajtó kazettás mennyezetének festett díszítése. A tulajdonos ezek helyreállítását tervezi. Az épület belső terein is felfedezhető a mennyezet díszítése, ez azonban elszórt színmintákon kívül nem ad kézzel fogható támpontot. A belső nyílászárókon talált kékesszürke szín itt is fellelhető. A szepességi utca a történelmi belváros egy jelentős területét alkotja, környezetében a még fellelhető és már eltűnt emlékekkel. A középen végigfutó aszfalt utat két oldalról parkolósáv szegélyezi. Az épületek rendre utcafronti beépítéssel, zártsorúan helyezkednek el, utcával párhuzamos gerincű magastetőkkel. A tervezéssel érintett épület közel esik a Széchenyi utca és a  távolsági buszvégállomás csatlakozásához, így az amúgy is jelentős gépkocsiforgalom intenzív gyalogosforgalommal társul. Ez a jelentős mozgás noha nem az épület közvetlen frontját érinti, mégis közelsége érezhető hatást gyakorol. A szepességi utca egy kissé megkopott, megfakult homlokzata előtt állva szembetűnik szerényen formált díszítése: a lizénák sora melyek markáns lábazaton nyugszanak és szolidan formált párkányzatban végződnek. Erős kapuzata és visszafogott díszítése nem a hivalkodást szolgálják. A ház tonnányi tömege szilárdan áll. A kapuzat mögött aztán feltárul az áthajtó gyönyörű arányú tere, melyet kazettás dongaboltozat – csehboltozatokkal szegélyezett hullámzás zár le. Padozata gyönyörűen túlégetett tégla. Megdöbbentő a belső terek ezen nyitánya. Innen lépcső vezet a pinceszintre. A lépcső traktusából két haránt irányú boltív osztotta pinceszintbe érkezünk. A tér nyomott, még sem érezzük a teret pincezugnak, raktározáson kívül másra használhatatlan kiszolgálószintnek. Az áthajtó (később lezárt) végfalán nyíló ajtón keresztül jutunk az udvarba. Az épület L alakban formált tömbje, az utcafronti és az északi oldalon végigfutó tömeg által határolt tér ez. Léptékében tökéletesen illeszkedik határoló tömegeihez és fekvése által szinte telítődik a fénnyel. Az udvarról két bejárat vezet a földszintre. Mindkettő a főfunkciókat körbeölelő boltozattal fedett térbe vezet. Az utcafronti tömeg két nagyméretű szobát rejt, míg a hátrafutó tömb kiszolgáló helyiségek és további szobák sorát fűzi. A „kerengő” pincelejárat fölé eső részen juthatunk a padlásra. A tetőszerkezet gondosan kivitelezett feszítőműves ácsmunka, mely egyszerű nyereg tömege jelenleg palafedést hord. A tulajdonos az épület megannyi értékének megőrzése mellett egy mai értelemben vett átalakítással továbbra is lakóépületként kívánja használni a házat. A földszint tereit egyben tartva, sőt az idők során aprózódott funkciók egybefogásával impozáns lakótereket kíván kialakítani. Az utcafronti szobák újragondolásával és összenyitásával a nappali- étkező teret hoztuk létre, melyet egyben tartva mégis elválasztva szintmagas keretnélküli üvegfüggönnyel szeparáltuk. A kialakított konyha és kiszolgáló helyiségeken kívül a szülői hálótér (két korábbi szobából álló) terét hoztuk létre. A szülői lakótér hálórészt, fürdőt, gardróbot és a belmagasság adta lehetőségek miatt olvasógalériát alkot. A tervezői koncepció ilyen találkozása a megrendelői igényekkel, ahol az aprózódás mentes nagy terek létrehozása a cél, mindenképpen szerencsés összhang. A kerengő padlásfeljárata helyén alakítottuk ki a három szintet összekapcsoló csigalépcsőt. A pinceszinten létrehozott kiszolgáló helyiség, vagy a szabadidős terek, illetve a tetőtérben kialakított lakórész mind-mind a földszint tisztán tartott nagyvonalúan kezelt tereit hivatottak szolgálni. A padlástér a tetőszerkezet miatt jelenleg nem alkalmas a lakóhasznosításra, ezért annak elbontását és új tetőszerkezet építését határoztuk el. Itt alakulna ki a gyerekek élettere. Az elbontott  tetőszerkezet patinás faanyaga átalakítás utána a belsőépítészeti elemek segítségével több helyen megjelenik a beltérben, például a földszinti hálószoba galériájának szerkezeteként. A tervezett tetőszerkezet külső geometriájában teljes mértékben alkalmazkodik a meglévőhöz (kivéve belső udvar).  A kocsiáthajtót az utólagos befalazások eltávolításával az udvar felé újra megnyítjuk. Az utcai homlokzat felőli tekintélyes kapuzatot az eredeti hangulathoz illeszkedő módon újragondoljuk.Az udvar, annak méretéhez alkalmazkodva, komplex kis egység. A jelenleg teljes egészében burkolt terület a hajdani kocsiforduló képéből merített körkörös struktúra áthatása a tervezett terasszal, melynek középpontját nagylombú fával (platánnal) erősítjük. Az épületen történt beavatkozások kivétel nélkül mélyen tiszteletben tartják a ház szellemiségét, értékeit. A nappaliban nyitott üveghártyában újraértelmezett régi ajtók, a „kerengőbe” telepített lépcső, az egyben tartott terek, stb…  Minden úgy kíván maradni, eszközöket felsorakoztatni, hogy azok nem csak megmutatják, hanem ha kell felerősítik az épület rendszerét, tektonikáját.