Zenepavilon
Tervezés éve
2016
Tervező
Barabás Lajos
Tarcsi László
Czirják Róbert
Leírás

Az 1938-39-ben épült zenepavilon a jelenlegi Református Gimnázium – eredetileg Gazdasági Akadémia – és a mostani Püspöki hivatal közé ékelődött. A tervek szerint – túl az alapvető funkcióján – a Református Kollégium emeletén létrehozott Néprajzi kiállítás egy közbenső állomáspontja, az odavezető lépcső kiindulásaként terveződött. Jellemzően nyitott, oszloprendekkel határolt tömege erősen archaizáló külsőt kölcsönöz. Ezen arányrendszerbe csupán a ballaszteres korlátsor teremt disszonanciát, mely mára csak nyomokban található meg az épületen. Így azonban – a ballaszteres korlátok nélkül – talán még erősebben tetten érhető az oszlopok karcsúbb, szebb aránya. Az idők során a kiállításhoz készült lépcsőépítmény eltűnt és az iskola udvara felőli homlokzat tömören lezáródott. Megszűnt a transzparencia, légiesség, az átfúvó szél, de talán legfontosabb, hogy megszűnt a Füvészkert utca és a Déri tér közötti vizuális kapcsolat.  A zenepavilon épületek közé ékelődött zsákként védtelenül kénytelen tűrni az idő és a jogtalan használók – elhasználók kártékony tetteit. Elsődleges feladat tehát a védelem. Valójában az épület igazi, hosszú távú védelme a revitalizációján keresztül érhető el teljes mértékben. Az épület megfelelő funkcióját megtalálva annak megfelelően kialakítani lehatárolását, védelmét, feltárását… Talán a többcélú használhatóság, a több funkcióra való alkalmasság tehetné igazán életképessé. Javaslatunk szerint maga az eredeti funkció, a zenepavilon, valamint a Református Kollégium és a Déri Múzeum vonzásköre indokolta kiállítótér méltó helyszíne lehetne az épület. Ezek a hasznosítások azonban más megközelítést kívánnak a védelem szempontjából. Ezek a  funkciók jól beilleszthetők az épület múltjába és alkalmazkodnak jelenéhez, elfoglalt helyéhez, és az épület eszmei jelentőségéhez. Az oszlopok között-mögött elhelyezett teljes magasságú biztonsági üvegtáblák lehetőséget adnak az épület védelmének, betekintést engednek, meghagyják az architektúráját és vizuális kapcsolatot teremtenek a Fűvészkert utca és a Déri tér között. Mindezekkel a tulajdonságokkal próbálna az épület az 1930-as évek végén létező érzékeny kapcsolatokra utalni. Amellett, hogy az üvegtáblák teljes mértékben eltolhatók így szinte színpaddá, előadótérré alakulhat újra, megoldható a használaton kívüli vagyonvédelem. A tér (épületbelső) teljes mértékben alkalmas továbbá időszakos kiállítások és az azokhoz kapcsolódó előadások lebonyolítására. Éjszakai megvilágítással az üvegfelületeken keresztül impozáns helyszínt adhatna például a Múzeumok Éjszakája egyik helyszínének. A kisebb zenei előadások esetén az üvegtáblák eltolásával zenekari színpaddá alakul. Ebben az esetben érdekes kapcsolat alakulhat ki a Déri térrel. Fontosnak érezzük, hogy a pavilon és annak néző-hallgató tere szervesen kapcsolódjon a Déri tér szövetébe, finom geometriai rendszerébe. A mellékelt rajzok alapján a épülettel szembeni „sövény-karéjt” megtükrözve,  az ágyást igényes kőburkolattal ellátva egy olyan térbővület jön létre, mely szervesen kapcsolódik a zenepavilonhoz, arra fókuszál és egyben szervesen kapcsolja a tér szövetébe, rendszerébe. Itt kaphatna helyet mobil padokon a hallgatóság, akár az utca felületébe is benyúlva - persze ez időszakos lezárást jelent. Javaslatunk és hitünk szerint az épület puszta lezárása, lehatárolása csak kis mértékben gátolja az enyészetet, ezekkel a továbbgondolásokkal viszont a város egy fontos helyén méltatlan körülmények között várakozó gyöngyszeme kaphatna új vitalitást és ezzel tovább bővülhetne a város érdemes „zarándokpontjainak” száma.